Óhajom nekem ez, mindég ott lenni teveled,
Úgy, hogy érezzem a közelségedet neked.
Közbe fedjen le a bűvölet, ami tetőled átjöhet,
Eléd omolva, én bálványozhassalak tégedet.
Leomoljak előtted, úgy érintsem meg éned,
Fényt vigyek fel, türkizzel fedjem eged.
Halhassam szívednek a dobbanását,
Ami áthozza a szeretnek selymes lágyságát.
Ami aztán lefedheti majd nekem is egemet,
Napjaimban benne lehet, úgy hogy éltethet.
Mint megvadult folyó utána már áradhat,
Érintve életemben mindég az éledő napokat.
Békét hozva azokban, nyugtatva szívemet,
Érezhessem mindég azt a melegséget.
Amit csak tetőled kaphatok kedvesem,
Éltető fény legyen, ragyogja nekem életem.
Legyél énvelem, én vágyom a közelségedet,
Itt a jelenemben akarlak tégedet.
Pezsdülő nappalokban, csendes éjjelekben,
Ott lehessek veled, neked a bűvöletedben.
Mosolyodat láthassam, élhessem a varázsát,
Együtt láthassuk a gyertyának fénylő lángját.
Töltse be esténket, éljük azt át lágy zenébe,
Olvadhassunk bele mi, a gyertyának fényébe.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése