Kalapomat én felrakom,
Fejemen félre csapom.
Mert előállt itt a batár,
Indulni kellene már.
Menni, haladni talán,
A csábító érzelem után.
Mert azt a vágy gerjeszti,
A lelket menni készteti.
Megy, vándorol a lélek,
Jönnek, lebbenek a képek.
Vannak mindég újak,
Csábítanak, azok hívnak.
Kalandra késztetnek,
Melyek be űrt töltenek.
Azok érzelmet táplálnak,
A rejtély az, hogy hatnak.
Mert a jó, a rossz ott lehet,
Amit az ember átélhet.
Bölcsességet is adhat,
Amiből esetleg tanulhat.
Megyek, már indulok,
A batárra felszállok.
Engedek az érzelemnek,
Így már a lovak vihetnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése