Talpam alatt már zörög az avar,
Mert jött az ősz ide ért hamar.
Itt van már a szőlő érlelős,
Vele jött a szél a fütyülős.
Ahova csak befér, az bekavar,
Vastagszik a földön az avar.
Levél viteti magát a széllel,
Ez jár neki, ő így szokta ősszel.
Mert hátán most a levél utazik,
Viszi röpteti, a szél fütyörészik.
Ledermedve nézi ezt az ősz,
Fagyos szele kicsikét már bősz.
Táját az október dérrel behinti,
Mit talál még érésre készteti.
Oda rakja még kis fanyarságát,
Nem hagyja ki izének varázsát.
Mert derét is meghozta hamar,
Hideg a szél néha bizony mar.
Fújhat akár merről már hideg,
Szűkül a nap, fogy el a meleg.
Talpam alatt van, zörög az avar,
Éled a szél deres levelet kavar.
Dűlők végén fák szenderegnek,
Aludni akarnak, de még intenek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése