A fű közt kék ibolya nyílik,
Hajnalban harmatban fürdik.
Bontogatja kis kék szirmát,
Ontja a térbe frissen illatát.
Még illatával a teret betölti,
A virágával a szemet leköti.
Annak, velem marad képe,
Hiszen a szerénység jelképe.
Jelképez alázatosságot, hálát,
Csokorba szedem neki szálát.
Hálámat, hogy ki fejezzem,
A kék ibolyával megtehetem.
Szerző:FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése