Hallom az erdő zúgását,
Nézem a szél vad játékát.
Ahogy a fákat mozgatja,
Rajtuk az ágakat szaggatja.
Éli a vihar a vad játékát,
Úgy, hogy ketté töri a fát.
Sírását hallom a fának,
Égig szál fájdalma annak.
Törten is diktálja életét,
Felül kerekedik rajta a lét.
Újra fakad a gyökere,
Serkenti a csemetét életre.
Így törten is tesz a léttért,
A jövőnek nevel csemetét.
Újra teremtődik,
Velünk van, hiszen létezik.
Ott van az élet körülötte,
Úgy is a vihar őt megtörte.
Éltetve egy új generációt,
Formázva így, szépé a világot.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése