Szárnyal a vágyon a képzelet,
Lángra gyújtja a szíveket.
Értelmet kap így az életünk,
Mert mindég szerethetünk.
Átrepüli a képzelet a határokat,
Maga ellőt dönti a korlátokat.
Utunkat meghatározza nekünk,
Amin mindég mehetünk.
Visz utunkon ott van a remény,
Induláskor velünk van a fény.
Kéz a kezet fogva haladunk,
Az úton már egymásért vagyunk.
Van mikor árnyékba, megy a fény,
De bízunk, mert ott van a remény.
Kovácsolnak, a vágyak minket,
Hozza a fényt éltet a szeretet.
Megyünk mindég, a fényt keressük,
Így telik lassan az életünk.
Kapaszkodva fogjuk egymás kezét.
Csónakon evezzük át az élet vízét.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése