Padon ülök a peronon,
Pihenek az állomáson.
Éppen fáradt nem vagyok,
Csak úgy vonatot várok.
Ami a távolba már látszik,
A sorompó lecsukódik.
Kanyarodik, jön a válton,
Itt van már a másodikon.
Kerekek csikorognak,
A féktuskók rátapadnak.
Megérkezett a vonatod,
Amin már az ajtót nyitod.
Én leveszem a bőröndödet,
Már fogom a kezedet.
Érkeztél a napom boldog,
Szívem mindég érted dobog.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése