Annak, kinek vágya nincsen,
Kong neki lelke üresen.
Szívébe nem lángol tűz,
Maga mellől mindenkit űz.
Saját magának farkasa,
Mert magát sanyargassa.
Felemészti saját lelkét,
Mégse leli békességét.
Morgásba megy át élete,
Senki nem számít előtte.
Acsarkodik, adja dühét,
Elszigetelten éli életét.
Vagy már csak így élheti,
Őt ugyan senki nem élteti.
Tőle mindenki elfordul,
Sose tudni mikor mordul.
Így a farkasnál is rosszabb,
Ő annál lehet harapósabb.
Mert az is alkalmazkodik,
Falkájához ragaszkodik.
Az, akinek vágya nincsen,
Képzeletet, hogy éltessen.
Hiába álmodja álmát,
Farkasként emészti vágyát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése