Megírtam a verseimet,
Bele raktam életemet.
Ott van a sorok között,
Vessző és pont mögött.
Ha én már nem leszek,
A sorok még éljenek.
Múltamat ők éltessék,
Azt világunkba vihessék.
Így ott lehetek veletek,
Szíveket érinthetek.
Simogatón talán,
Úgy éppen csak lazán.
Hozom így a múltamat,
Átélt színházamat.
Mit az élettől kaptam,
Verseimbe beleraktam.
Verseimbe itt vannak,
Részei ők a darabnak.
Az élet, ahogy diktálta,
Díszletét is ő adta.
Azt én képbe raktam,
Verseimbe bele írtam.
Múltról árulkodnak,
De vigaszt is adhatnak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése