Őt én magam elé képzeltem,
Anyámra így emlékeztem.
Egy kicsit ő vele voltam,
Gondolataimat kavargattam.
Jöttek azok kavarogtak,
Régi szép időt mozgattak.
Amit tőle kaptam mindazt,
Már amit egy anya adhat.
Itt volt így is gyengédsége,
Szeretetének nem volt vége.
Mert, hogy azt mindég adta.
Már szavaiba is bele rakta.
Átjött érződött a szeretet,
Mert úgy adott intelmeket.
Életembe ember legyek,
Úgy várhatok, ha én is teszek.
Gyönyörűen ható szavak,
Egy életen át velem vannak.
Mert most újra elő jöttek,
Én belőlük így meríthetek.
Énekem már csak ez maradt,
Anyám betartom intő szavad.
Jó, ha velem vagy képzeletbe,
Képbe velem a múló életbe.
Átérezni azt, ahogy haza vártál,
Látni azt, mikor aggódtál.
Mert anyák ilyenek vagytok,
Ti szerettek és haza vártok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése