Fénytelenül jött az este,
Őt csak csillaga kísérte.
Kísérték őt a csillagok,
Egét ragyogták be azok.
Hunyorogtak fent az égen,
Átnéztek a sötétségen.
Halványan világítottak,
Sokat így nem is láthattak.
Fel a hold kapaszkodót,
A semmiből elő bukott,
Úszott ő fel ezüstösen,
A felhők között fényesen.
Fényét az égre fel tette,
Vele a világot lefedte.
Az éj így már ragyogott,
A tücsök hegedűt fogott.
Vonóját húzta a húron,
Béka játszott baritonon.
A zenekar így össze állt,
Holdas éjbe zene szállt.
Az éjszakát betöltötte,
Égnek fényét így éltette.
Állom porát az éj szórta,
Ki fáradt volt elringatta.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése