Hegytetőről, annak az ormáról,
Körül nézek a magasból.
Mostan óriásnak érzem magam,
Erdős táj nyúlik, terül el alattam.
Elnézem a fáknak a hegyét,
Leveleknek smaragdos színét.
Egész más így látni őket,
Eltakarja lombjuk a törzsüket.
Át élek mostan mesésen szépet,
Nyújt, a természet adja a képet.
Erdőt szel, a Duna, hogy folyik,
Gátjai közül ki emelkedik.
Vize neki csillan, fénylik a tájban,
Peridot ő smaragd foglalatban.
Ékkőbe ékkő, dísze a tájának,
Folyama ő ékessége Európának.
Fent a hegyen vagyok én a szirten,
Lábam előtt a végtelen.
Kiemelkedő hegy csúcsokkal,
Mélységbe lenyúló lankásokkal.
Lenyúlnak ők mélyen a völgybe,
A messzeséget pára szürkíti be.
Mostan a térbe ez is beleillik,
Neki már világa az ősz fele hajlik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése