Vége van már a mesés nyárnak,
Benne múló napjainknak.
Mert azok már az őszbe telnek,
Így változóbbak hűvösebbek.
Felhő fedi le az égnek kékjét,
Szitálva hullatja cseppjét.
Szép táját be köd borítja,
Szürkés párája a látást tompítja.
Éled majd kicsit újra erőre kap,
Szerepet vállal még a nap.
Kiemeli színes őszi világát,
Néha még hozza a ragyogását.
Szelő éled mozog, játszadozik,
Lebegteti, ökörnyál tekeredik.
Játszva viszi azt magával,
Díszíti az őszt ezüstös szálával.
Mire érkeztek az őszi napok,
Mind megnőttek a kis jószágok.
Anyukon már nem csüngenek,
Mert ők is önállóak lettek.
Lakói ők ólaknak, az istállóknak,
Vége van már a meleg napoknak.
Télnek hidegét ott át vészelik,
Testük adta hővel azt bemelegítik.
Vége van már a mesés nyárnak,
Jószágaink almot kapnak.
Száraz szalmán pihenhetnek,
Kizárva a szelet védetten telelnek.
Szerző : FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése