Lenyugodott a nap érkezett az este,
Álmosodó táját le sötéttel fedte.
Pihenésre késztet elfáradt lelkeket,
Megpihen, már szendereg az élet.
Alszik a rét, pihen az erdő körülötte,
Csendjét az éjszaka abba bele vitte.
Éji vadász indul villant fel szemeket,
Az suhanó árnyként áldozatot követ.
Csend árulkodik mikor be cserkészte,
Bele visítja az életét vesztette.
Halálnak sikolya veri fel a csendet,
Jelezve az éjbe egy elmúló életet.
Sorsának játéka azt áldozattá tette,
Éjszakának az csendjét dermesztette.
Amit aztán az magába temetett,
Örök körforgás ez áldozat étek lett.
Erre teremtődtek erről szól az élete,
Amaz ügyesebb volt így hát érintette.
Halál ura az egyik az így jót ehetett,
Most nyert, de holnap már veszíthet.
Tettét neki nem a tudata vezérelte,
Örök ösztön hajtja vadászatba vitte.
Borzong az ember, ilyen is megeshet,
Niki tudata van de kísértésbe vihet.
Viszály nélkül telhetne el az élete,
Csupán uralni akar, az megszédítette.
Másikba véli, látja az ellenséget,
Tudat éltet fénybe embertelenséget.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése