Mert, hogy embernek születtünk,
Így a lelkekre mi vágyunk.
Kívánjuk azoknak érintésüket,
Oda vissza, viszik az érzéseinket.
Élni, létezni mi csak úgy tudunk,
Mi történik, mindent megosztunk.
Osszuk a bánatot, ami kísérthet,
Vagy az örömöt, mi éppen érintett.
Amit teszünk, mindent átadunk,
Abból mi tudást merítünk.
Ettől csak könnyülhet az élet,
Mert éltet minket a rengeteg ötlet.
Elmondják azt, amit megtanulunk,
Tanároktól mi tudást halmozunk.
Miből lehet építeni, átjöhet,
Minket előbbre vihet, az lendíthet.
Érintésre van ahhoz szükségünk,
Egymásnak mi segíthessünk.
Az életünk szép csak úgy lehet,
Ha érintessük benne lelkeinket,
Megmaradhat így az emberségünk,
Az dicsőít, ha egymásért élünk.
Hisz az élet társas lényként éltet,
Úgy működő képes, ha ott a szeretet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése