Szőlőt érlelő lankások,
Ti öröké napfényben úsztok.
Nektek az a tengeretek,
Fejlődhetnek így a fürtjeitek.
Nap fénye fedi le a lankást,
Így hoz szőlő termést, busást.
Fürtök húzzák a venyigét,
Táplálja az a szőlőinek szemét.
Fény édesíti adja az aromát,
Ahol fürt díszíti fel a lankást.
Rezes levelek között,
Mert a szeptember is megjött.
Vele az ősz is érkezett már,
A szőlő lassan szüretre vár.
Elő készítik a présházakat,
Bornak tisztítják a hordóikat.
Méregetik fel a termést,
Ízlelgetik a szemeket, az édest.
Lesz e jó bora esztendőjének,
Netán felette lesz az ó évinek.
Neki aromáját éveibe is mérik,
Függenek attól nekik az ízeik.
Mert az áldott fény adja cukrát,
Viszi bele a szőlőbe varázsát.
Élteti a táját, viheti neki hírét,
Hordóban érleli neki az nedűjét.
Tüzét lankásának, kiemelheti,
Ízében van, azt magával viheti.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése