Ülök a gyertya fényében homályban,
Elnézem a lángját, ahogy meglobban.
Benne a fényben kereslek téged,
Ide képzelem bele teneked az éned.
Jössz te már itt vagy hallom léptedet,
A homályon felül emeled a fényeket.
Jöttél élőben, te most szívet érintesz,
Így most a szoba rivalda fényben lesz.
Már aztán átölelsz, lefedsz a fénnyel,
Minket az visz magával, elnyel.
Ott a száguldó képzelettel vagyunk,
Mi benne a csenddel össze olvadunk.
Mindent felülmúl azután a képzelet,
Csendben átszűrődő zene az jöhet.
Az átjön, a térbe szívet dobogtat,
Benne a csend pisszenést nem hallat.
Csak a fény éltet, az a csenddel vegyül,
Halkul, a rivalda fénye lágyan beül.
Marad az együtt a gyertyafényével,
Éleszti fel a homályt a melegségével.
Minket annak a lágysága körbe fon,
Így hathat ránk az nyugtatón.
Talán egy pillanatra az idő is megáll,
Hiszen mostan szenvedélyt táplál.
Lelassul minden, tartalak karomban,
Néha a gyertyaláng meglobban.
Itt most a homályban időt múlatunk,
Benne mi, egy életen át együtt utazunk.
Szerző: FM.
,
2 megjegyzés:
Köszönöm .Nagyon szép..........
Köszönöm szépen Józsefné Kránsecz.
Megjegyzés küldése