Unalmamban verseket szoktam írni, tudom nem a legjobbak, de azért szeretném bemutatni.
Az életről.
Játsszad az életet.
Játsszad, az életet csak játsszad,
Legyen egy saját színházad.
Te legyél benne a menő, a sztár,
Hisz a nézőtér a világ, ami vár.
Te legyél a színész a rendező,
A darabod legyen nagyon menő.
Legyen pazar a háttér a díszlet,
Olyan, ami egy világot meg illet.
Játsszad, a szerepedet játsszad,
Vigyázzál, hogy magadat adjad.
Önmagad legyél, úgy éld az életet,
Utadon kerüld a hamis fényeket.
El vakítani ne hagyd magadat,
Vid bele a szíved úgy ad darabodat.
Műsorod akkor majd jutalmazzák,
Ez a mű véges, a függönyt lehúzzák.
Szerző:FM.
Őszi táj.
Felvették a fák.
Felvették a fák, ünneplő ruhájukat,
Így színesebbé teszik az őszi tájat.
Színekből összeállt varázs ruhájuk,
Fantasztikusan gazdag színskálájuk.
Ott van a zöld, a sárga, a vörös réz,
E szépséget észre venni nem nehéz.
Még nézem, a szemem tapad rájuk,
A természet adta, mesés a ruhájuk.
Levetik ők lekerülnek a szép ruhák,
Az őszt búcsúztatják, a telet várják.
Akkor majd, egy jó nagyot alszanak,
Napról, kikeletről, tavaszról álmodnak.
Szerző:FM.
Ezt a verset a kedvesemnek írtam.
Vágynak szárnyán.
Vágynak szárnyán suhanok,
Talán épen álmodok.
Suhan az álmom szárnyakon,
Repülök szállok nem vakon.
Lehet tudatos az álmom,
Repülünk a kezed fogom.
A kezed el nem engedem,
Drágább vagy mint az életem.
Pályánk tudom, hogy nem véges,
Nekem mindég te voltál az édes.
A sebesség fantasztikus,
Állom szárnyán romantikus.
Suhanunk szállunk túl az éveken,
Hisz a világ is végtelen.
Szállni, repülni, így élvezet,
Hagyjuk magunk mögött az éveket.
Szerző:FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése