Oly jó lenne tégedet újra látni,
Álmaimban terád, rád találni.
Ott lehetnél velem abba mindég,
Nem fedné azt soha a sötétség.
Jönnél aztán ott lennél én velem,
Meséssé tennéd az éjjelem.
Álom vinne, repítene minket,
Repülnénk én fognám kezedet.
Egünket a hold ezüstözné be,
Lehetnénk a csillagok fényébe.
A végtelenségbe valahol,
Ahova be csak az álom hatol.
Ott lehetnénk a birodalmában,
Együtt ottan neki a varázsában.
Lopkodnánk a pillanatokat,
Úgy várnánk mi a hajnalokat.
Így lehetne ez életünk végéig,
Álom repítene fel az égig.
Vinne bele az a boldogságba,
Mindég, benne a mesés világba.
Szeretnélek téged újra látni,
Már aztán nem kéne sóvárogni.
Betöltenéd az űrt az életemben,
Úgy lehetnél, aztán a szívemben.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése