Rátelepült.
Rátelepült a világra az idő a tér,
Beszövi azt, mint testet az ér.
Minden lény, ebbe születik bele,
Azért, aztán együtt éljen vele.
Még az idő a tér, végtelen,
Azért, hogy elteljen az életen.
Azt szép lassan emészti fel,
Neki ebből mindég, új kell.
Kezdete óta, mindezt megkapja,
Minden lénynek telhet a napja.
Azt összerakva évszázadokra, évekre,
Lehessen követni, emberöltőkre.
Mivel évekbe számolni lehet,
Az idő a térbe, jöhet és mehet.
Vihet életeket, hozhat ujjakat,
Ránk telepedve, mindég alkothat.
Szerző:FM:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése