Egy éjszaka.
Egy éjszaka azt álmodtam,
Én is polgár mester voltam.
Egész éjjel pénzt osztottam,
Talán mindenkinek adtam.
Adtam kicsinek és nagynak,
Boldognak boldogtalannak.
Azt a pénzt mire elosztottam,
Egy kicsit bele is fáradtam.
Fölébredtem, így elfáradtan,
Maradt e még pénz osztatlan?
Azt, hogy kinek nem adtam,
Soha, soha meg nem tudtam.
Aki tőlem pénzt nem kapott,
Az biztos távolabb állhatott.
Ha újra pénzt osztok álmomba,
Rögtön álljon be, elém a sorba.
Szerző:FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése