Versek.

Annyi hozzám közel álló embert vesztettem el, most róluk emlékezem.
Szív nélkül jár.
Hallani köpenyének suhanását,
Lehet érezni dohos szagát.
A sötétség veszi körül,
Ahol lecsap, nem könyörül.

Sötétbe burkolva osztja a halált,
Szív nélkül jár, kacag ha talált.
Ridegen teszi a dolgát, meg nem áll,
Igen ő az, az érzéketlen halál.

Fiatalra, öregre egyformán vadász,
Ami neki öröm, az élőnek gyász.
Szíveket tör össze életet borít,
Gyászol a túl élő, hullatja könnyeit.

Ki elmegy, vissza már hiába várjuk,
Velünk marad, a szívünkbe zárjuk.
Marad a szívünkbe sok, sok emlékkel,
Emlékezünk, kicsordult könnyekkel.
Szerző:FM.

Mikor már az ember nem haza, hanem a temetőbe megy.
Szüleimhez ide járok.
Kimegyek a temetőbe,
Be egészen a sírkertbe.
Sírjuk előtt most megállók,
Szüleimhez ide járok.

Megállók most emlékezem,
Ez maradt már csak énnékem.
Pedig lenne mit elmondanom,
Helyette most gondolkodom.

Mesélnék az életemről,
Na meg hát a gyerekekről.
Elmondanám jól vagyunk,
Szépen telik az életünk.

Az életünk szépen telik,
Az unokák fényesé teszik.
Nem untatlak benneteket,
Hagyom inkább pihenjetek.

Inkább hagyom pihenjetek,
Értem mindent megtettetek.
Sírotokra teszek rózsát,
Mondok értetek egy imát.
Szerző:FM.