Vers.

A magány.
Mint szürke köd, vet körbe,
Azért, itt lehessen a szívembe.
A magány az, itt van velem,
Itt van, játszik marja a szívem.

Marja a szívem a nyavalyás,
Az agyamba hasit, fáj a marás.
Jött, mert ő megfoghatatlan,
Milyen üres, mégis súlya van.
Szerző:FM.