Vers.

Lehet, hogy vannak, nincsenek az is lehet,
Hát én ide képzeltem a kis zöldeket.

Megakadt a tekintetem.
Megakadt a tekintetem a csillagos égen,
Egy szokatlan különleges fényen.
Erős volt utána mintha halványodna,
Minthogyha a földet pásztázta volna.

Most mintha ott állna egy helyben,
Erősödőt ott álltam a fényben.
Az égen csészealj, szerűség lebegett,
Ami gyorsan jött a földre ereszkedett.

Aztán már tisztán láttam kivettem,
Kis zöld lények álltak körülöttem.
Köztük megszeppenten álltam,
Ők mustráltak konzultáltak rólam.

Ott voltunk a fényben, ami vakított,
Mellém jött egyik simított megfogott.
Motyogott valamit sivító hangon,
Visszasivítottak gondolom hagyón.

Csúszós volt az érintése nyálkás,
Párosult vele egy jó hidegrázás.
Mire felocsúdtam már egyedül voltam,
Körülöttem csak zajokat hallottam.

Gyengült a fény már a létrán voltak,
Felmentek a csészealjba ajtót csuktak.
Egy laza mozdulattal elhúztak az égbe,
Le voltam döbbenve a nagy sötétségbe.
Szerző:FM.