Az Egri leánykát kóstolgatom,
Töltök, iszogatom.
Hát mondhatom elég tüzes,
Felállok e, hát az már kétes.
A lágysága úgy megfogott,
A székhez ide ragasztott.
Újra töltöm a poharat,
Iszogatom én a boromat.
A fejem már nehezedik,
Néha érzem, majd le esik.
A leányka erősebb nálam,
Mert már el se bírna a lábam.
Itt a széken lazulgatok,
Még az erőből vissza kapok.
Ennyit az Egri leánykáról,
Mondhatom levett ez a lábamról.
Megszédített jó engemet,
Korbácsolja a kedvemet.
Mert azért jó a kedvem,
Az Egri leánykát, meg nem vetem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése