2012. szeptember 5., szerda

Vers. Kedvesemnek. Ahogy egy kicsit.

                                                       Ahogy egy kicsit.
                                                       Ahogy egy kicsit.
                                                       Ahogy egy kicsit lepihentem,
                                                       Rögtön el is szenderedtem.
                                                       Egy kicsikét szundítottam,
                                                       Még szundítottam álmodtam.

                                                      Az álom elragadott engem,
                                                      Szárnyalt repült az énvelem.
                                                      Az álom birodalmába jártam,
                                                      Ott voltál te is rád találtam.

                                                      Az álom országába jártunk,
                                                      Vele, álommal szárnyaltunk.
                                                      Ott is fogtuk egymás kezét,
                                                      Úgy éltük át, mint egy mesét.

                                                      Gyönyörű szép tájakon jártunk,
                                                      Talán az üveg hegyen is voltunk.
                                                      Mentünk a fák alatt hűs erdőbe,
                                                      Röpített vitt álmom a meséjébe.

                                                      Ott volt az ébredés is végig kísért,
                                                      Ébredtem az álmom véget ért.
                                                      Ott voltál, fogtad a kezemet,
                                                      Talán álmodtál, kérdeztél engemet.
                                                      Szerző: FM.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése