Múlik az ősz csendesen,
Néha már hűvösen.
Ősz viszi a nyár szépségét,
Feledteti jelentőségét.
Levél zörren lábam alatt,
Amit a fa lehullat.
Pörögve hullnak a levelek,
Velük múlnak el a szépek.
Mint a virág elhervadnak,
A szívbe szirmot hullatnak.
Elszórják a magvaikat,
Kikelnek a tudat alatt.
Visszasírom néha őket,
Felidézem a szépeket.
Könnyes lesz tőlük az arcom,
Játszik velem a démonom.
Könnyet csal a szememből,
Fájdalmat a szívemből.
Mint a nyár, a szép úgy múlt,
Mért fájó az, ami benne volt.
Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése