Kint ülök a balkonon,
Pipázom az alkonyon.
Ülök egy hinta széken,
Nézem a napot az égen.
Az estébe ahogy bele mén,
Ott van az ég peremén.
Mint a hamvadó parázs,
Ő a füstbe szállt varázs.
Néha, néha még felizzik,
Sötéttel hadakozik.
Veszi az neki erejét,
Gyengíti neki a fényét.
Vívódnak egymással,
Festik az eget lilával.
Bíbor lila az ég alja,
Az est szürkére javítja.
Szívogatnám a pipámat,
Nem ég az is kihamvadt.
Mire a pipám kiégett.
Hozta az este a sötétet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése