Hazamenni de szeretnék,
Kapunkon csendbe mennék.
Csitítanám a kutyánkat,
Meglepném a jó anyámat.
A szobába beossonnák,
Ha benyitna, rá én várnák.
Átélném az érzéseit,
A meglepetést, a szeretetit.
Előbb csak el csodálkozna,
Az örömtől könnye folyna.
Én őt magamhoz ölelném,
Könnyeit puszival törölném.
Ahol ő van nem mehetek,
Én oda csak fel nézhetek.
Elnézem a kéklő eget,
Mert valahol ott fent lehet.
Angyalok társaságába,
Valahol a mennyországba.
Figyeli a lépteimet,
Sugallja az intelmeket.
Érzem néha neki leheletét,
Magam körül szeretetét.
Átölelném, hogyha tudnám,
Hiányzol még élek anyám.
Szerző: FM.
1 megjegyzés:
Kedves Mihály! Idáig még ez a legkedvesebb és a leg szebb vers. Az Édesanyát nem lehet elfelejteni a nap 24 órájában velem van igaz, hogy már csak a mennyből,de én még mindíg itt érzem velem. Csodálatosan jó édesanya volt, akit nem lehet egy percre sem elfelejteni, nyugodjon békében Lánya Ilonka.
Megjegyzés küldése