Jön, fel a nap hajnalodik,
Szakad, az már pitymallik.
Még az árnya ül a tájon,
Sárgarigó dalol az ágon.
Az huncutozza le a bírót,
Köszönti a kelő napot.
IIlegeti fent a fán magát,
Úgy eregeti a hangját.
Kell, a természet éledezik,
Fénytől a harmat szikrázik.
Játszik fénye már a napnak,
Véget vet a pitymallatnak.
Megtöri a hajnal árnyát,
Önti a tájra sugarát.
Fénnyel telíti a reggelt,
Így az éter kékkel bélelt.
Szép üde a természet,
Harmat fürdet növényeket.
Gyöngyszerű cseppekben,
Rajta ül a levélen.
Beindul így a nappalunk,
Akár már felis kelhetünk.
Sárgarigó énekével,
Az üde szép természettel.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése