Ezt a március tizenötöt,
Nem vetetett hó cipőt.
Meg viccelte a tavaszt,
Hozta a telet, a ravaszt.
Itt, ott jó be havazott,
Egy kicsit játszadozott.
Hó vitette magát széllel,
Utat akadállyal zárt el.
Szél hó buckát épített,
Mit a kocsik közé tett.
Játéka neki őrült volt,
Utazóktól időt rabolt.
Tél fogságába voltak,
Haladni így nem tudtak.
Szabadulásukat várták,
Azt emberektől kapták.
Akik ott bizonyítottak,
Mentettek össze fogtak.
Mutatta az ünnep arcát,
Emberek összefogását.
Minket össze kovácsolt,
A gondolat együtt volt.
Mi veletek ott voltunk,
Értetek szorítottunk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése