Képzelet hozott tégedet,
Amit a gondolat épített.
Repültél ég és föld között,
Ott fent a felhők fölött.
Hozott nekem a képzelet,
Ami akkor álmot éltetett.
Építette fel az álmomat,
Láttam ott a mosolyodat.
Álmot éltettet a gondolat,
Ami ott volt a tudat alatt.
Elragadtál vittél engemet,
Égiek vigyáztak minket.
Átrepültünk a valóságba,
Bele egyenesen a mába.
Napjaink így telhettek,
Azokra mindég újak jöttek.
Napokból lettek az évek,
Minket azok együtt éltettek.
Beteljesült akkor az álmom,
Mosolyod most is imádom.
Éveit rakja ránk az élet,
Hoz szebbnél szebb percet.
Napunkat a mánkat szépíti,
Úgy, hogy a jövőnket építi.
Szépíti a napot a mánkat,
Adott nekünk unokákat.
Fényezik most ők az életet,
Hozzák bele a szeretetet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése