2013. április 29., hétfő

Vers. Ameddig csak.


                                                               Ameddig csak.
                                                               Ameddig csak élünk,
                                                               Idő játszik velünk.
                                                               Játssza az játékát,
                                                               Adja pajkosságát.

                                                               Formázgat ő minket,
                                                               Hoz gyerekkort éltet.
                                                               Majd fiatalságot,
                                                               Vele már önállóságot.

                                                               Magunk ura leszünk,
                                                               Éljük az életünk.
                                                               Fiatalságunk telik,
                                                               Arcunk ráncosodik.

                                                               Az idő ránk rajzolja,
                                                               Homlokunkra rakja.
                                                               Rak fel szarkalábat,
                                                               Alakítja arcunkat.

                                                               Színezi a hajunkat,
                                                               Fest ő ősz hajszálakat.
                                                               Gyógyítgat sebeket,
                                                               Közbe formáz minket.

                                                               Játszadozik velünk,
                                                               Szobrászunk nekünk.
                                                               Alakítgat, rak sminket,
                                                               Közbe meg emésztget.

                                                               Csak lassan szépen,
                                                               Majdnem észre vétlen.
                                                               Nézzük tükör képünk,
                                                               Az elárulja őt nékünk.
                                                               Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése