Át táncoltunk ott pár éjszakát,
Koptattuk az élet színpadát.
Jöttél, mint egy tünemény,
Éltetett minket akkor a remény.
Az elején fogtuk egymás kezét,
Lámpa szórta rivalda fényét.
Elvakított a fény engemet,
Másikért engedtem el a kezedet.
Fénytől káprázott a két szemem,
Nem fogtam fel jól a helyzetem.
Nemsokára dobott az engemet,
Elsodort a sors onnan tégedet.
A díszletek közt nem találtalak,
Aztán már hiába vártalak.
Kutattam, kerestem a lényedet,
Így szenvedtem át az életet.
Visszahoz mindég a képzelet,
Fantomként előttem lebegtet.
Lennék megint a tánc partnered,
Táncolnék én újra teveled.
Nem kéne a rivalda ne vakítson,
Az eredeti fény simogasson.
Remény éltethetne újra minket,
Nem engedném el a kezedet.
Járom az életnek színpadát,
Hiába várom már a csodát.
Elvesztettelek egy életre tégedet,
Szép legyen, úgy éld az életedet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése