Hajtja a vágy ő a lovát,
Viszi az a préri urát.
Át a végtelenségen,
Oda hol megpihenjen.
Egy kicsit fel viduljon,
Pár whiskyt ihasson.
Érezze, azt tisztelik,
Még ha nem is kedvelik.
Lova viszi a pusztán át,
Maga előtt képet lát.
Egy lebegő bálványt,
Képzeletbe a lányt.
Feje fölött a nap izzik,
De nem a hőség játszik.
Meleg is szédíthetné,
Erősebb vágya enné.
Enged a hajtószáron,
A ló hagy vágtasson.
Az utat így lerövidíti,
Jobb, ha kedvese élteti.
Feledtesse fáradságát,
A végtelen pusztát.
Karjaiba megpihenjen,
Képzelete élő legyen.
Amit magával visz újra,
Mert hát ő a préri ura.
Neki az marad otthona,
Lova viszi mi vagyona.
Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése