2013. április 10., szerda

Vers, kedvesemhez. Szántja fent.


                                                              Szántja fent.
                                                              Szántja fent a kék eget,
                                                              Szeli a fellegeket.
                                                              Hajtóműve duruzsol,
                                                              Az repülőgépet tol.

                                                              Törzse a gépnek fénylik,
                                                              Azon napfény szikrázik.
                                                              Repül át a vidéken,
                                                              Eget szelve tengeren.

                                                              Összeköt föld részeket,
                                                              Egymással embereket.
                                                              Nem számít a távolság,
                                                              Összeszűkül a világ,

                                                              Egész kicsi így földünk,
                                                              Bárhol ott lehetünk.
                                                              Utazásunk lerövidül,
                                                              Velünk a gép oda repül.

                                                              Csíkot húz fent az égen,
                                                              Le szál majd a reptéren.
                                                              Lesznek akik eltaxiznak,
                                                              Olyanok is, akit várnak.

                                                              Várnálak én ott tégedet,
                                                              Nézném a leszálló gépet.
                                                              Fogadnálak virágoddal,
                                                              Ölelnélek át karommal.

                                                              Körbe venne ott a köd,
                                                              Kábítana parfümöd.
                                                              Veled homályba lennék,
                                                              Imádnálak, úgy szédülnék.
                                                              Szerző: FM.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése