Még imbolygunk lábunkon,
De elindulunk az utunkon.
Figyelnek, fogják a kezünket,
Tehetjük első lépéseinket.
Figyelő Szemek kísérnek,
Ha esnénk fognak a kezek.
Anyánk vigyázza léptünket,
Ott van velünk a szeretet.
Mert az anyák ilyenek,
Vigyázzák útját a gyereknek.
Hiszen az élteti őket,
Ha örülni látnak minket.
Akkor még fel se fogjuk,
Megnyílt előttünk az utunk.
Haladunk rajta előre,
Készülünk rá az életre.
Visz bele minden lépésünk,
Mit már önállóan teszünk.
Készítenek fel szavakkal,
Halmoznak minket tudással.
Kapjuk anyánktól, apánktól,
Óvodától, iskolától.
Megkapjuk a leckénket,
Miből vizsgáztat az élet.
Vissza kérdezi azt tőlünk,
Azt át kell nekünk adnunk.
Gyerekünk kezét kell fogni,
Az életnek őt is neki indítani.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése