Vágyom a csillogó két szemet,
Ami megigézett engemet.
Amit felejteni nem tudok,
Mert örökös rabja vagyok.
A két szem engem meg fogott,
Ahogy bele néztem csillogott.
Énrám hatott a csillogás,
Lett ebből sok, sok találkozás.
Jöttek a randik egymásután,
Így telt el, de sok délután.
Akkor ott az idő nem számítót,
Lehet, hogy néha meg is állott.
Mikor a vágy felül kerekedet,
Akarta a csillogó két szemet.
Parancsolni a szívnek nem lehetett,
Ha menni akart engedni kellet.
Az a két szem ahogy rám hatott,
Burkolta rám a varázslatot.
Szabadulni utána már nem tudtam,
Neki örökös rabja maradtam.
Ott benne a varászlatos bűvöletbe,
Egy asszonynak az életébe.
Jöttek aztán vele gyönyörű napok,
Mit össze raktak a szép pillanatok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése