Lovamat szerszámozom,
A nyerget hátára rakom.
Fejére teszem a kantárt,
Rácsatolom a hajtószárt.
Mivel ezzel készen vagyok,
Így már lovagolhatok.
A kengyelvasba belelépek,
Neki fent a hátán termek.
Az én lovam akár repülhet,
Már most tehozzád is vihet.
Szikrát szór neki patkója,
Ahogy a lábait lerakja.
Megy, ő irányítani nem kell,
Hozzád talál,vágtat, figyel.
Okos jószágom így nekem,
Akár rábízhatom az életem.
Megállunk, a kapud nyitom,
A lovat bent megakasztom.
Így, hogy már kikötöttem,
Friss szénával megetetem.
Veled töltöm már az időt,
Imádhatlak téged, mint nőt.
Rád rakom a csókjaimat,
Mert hozott áldom lovamat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése