Elemek ti, hogy játszotok,
Akaraton uralkodtok.
Tűz viszi szívbe a lángját,
Srófolja az ember vágyát.
Forrósítja fel neki vérét,
Égbe emeli érzését.
Rábízza a szélre aztán,
Utazik ő annak hátán.
Viszi az a boldogságba,
Szeretetnek mámorába.
Szigetére a boldogságnak,
Ott érzelmek találkoznak.
Hol tenger éri el a partját,
Simítja aranyló homokját.
Szél visz oda érzéseket,
Összeköttet ott szíveket.
Elemek játszanak velünk,
Bennük él a szeretetünk.
Körülöttünk ólálkodnak,
Utat adnak vágyainknak.
Éreztetik, hogy ott vannak,
Úgy jó, ha nem lázadnak.
Elvannak csak csendesen,
Ha könnyítenek az életen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése