Hozott a sors tégedet,
Minket az összekötött.
Együtt élünk életet,
Kötélre tett ő görcsöt.
Rátette csak úgy lazán,
Vigyázni nekünk keljen.
Ne tágítsunk a bogán,
Az életünk úgy teljen.
Minket ő össze tartson,
Ha fáj is néha a szorítás.
Tegyünk, azért elmúljon,
Döntésünk legyen váltás.
Ha kell, hozzuk bölcsen,
Mért is, fájna az élet.
Szépen játszva teljen,
Jövőbe az így repítsen.
Minket oda úgy vigyen,
Éltesse ott vágyunkat.
Mindennap szép legyen,
Úgy hozza meg azokat.
Maradjon a sors görcse,
Egy egész életen át.
Életünket kecsegtesse,
Úgy, ne érezünk szorítást.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése