Köröttem van a némaság,
Átölel a selymes lágyság.
Élvezem a csend neszét,
Leveleknek zizzenését.
Hüvösét most az erdőnek,
Árnyékát a leveleknek.
Szelőnek a rezzenését,
Neki simító közeledését.
Kijelölt ösvény mellett,
Választottam én fatörzset.
Mit vihar fektetett földre,
Alkalmas így pihenésre.
Megpihenek egy kicsikét,
Átélem az erdő csendjét.
Elnézem a madarakat,
Kiket vékony ág hintáztat.
Illegetik ők rajta magukat,
Csendbe viszik a hangjukat.
Abba azt bele éneklik,
Ők a csendet így színezik.
Hisz tud adni a természet,
Lehet keresni szépet.
Ott van a fákon, bokrokon,
Madár, termés a gallyakon.
Szerző: FM .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése