Kicsit újra gyerek voltam,
Unokámmal homokoztam.
Építettünk homok várat,
Vizeztük neki a falat.
Bele palotát csináltunk,
Mire tornyot raktunk.
Csináltunk ajtót, ablakot,
A vár köré vizes árkot.
Kapu elé hidat tettünk,
Amit vitézekkel őriztünk.
Felépítettük a várat,
Aztán az magára maradt.
Nap szárította a falát,
Lepörgette a homokját.
A palotánk összeomlott,
A nap csinált ott kupacot.
Így ő nyerte meg a csatát,
Lepörgette a vár falát.
Építményünk összeomlott,
De minket ez összehozott.
Mert hát együtt voltunk,
Nem számított a korunk.
Ezt gyerekként éltük át,
Velünk lesz, egy életen át.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése