Nappalok ti gyönyörűek,
Valamit mindég rejtetek.
Sose üres kosártok,
Mert ti mindég hoztok.
Van, hogy néha rosszat,
Olyat, ami fáraszt.
Gyötri az ember lelkét,
Borítja egyéniségét.
De jön utána új nappal,
Mi elbánik a tegnappal.
Elküldi azt a múlttal,
Úgy az összes bánattal.
Mert árassza melegét,
Feltölti az ember szívét.
Lelkét is átformálja,
Azt semmi ne nyomja.
Meg könnyíti az életet,
Mert rak bele szépet.
Úgy ontja sugarait,
Mindent fénnyel terít.
Új nap váltja a tegnapot,
Pezsdíthesse a holnapot.
Jönnek ők egymásután,
Derűt hozva a bú után.
Szerző: FM.
1 megjegyzés:
Köszönöm. nagyon szép.......
Megjegyzés küldése