Benne vagyunk már az őszbe,
Nem megy nyarunk se feledésbe.
Pedig visz mindent a múló idő,
Leveti már lassan ruháját az erdő.
Mert oda adja szélnek palástját,
Igazítja az azért lombkoronáját.
Szedegeti le elszáradt ágait,
Tavasszal csúfítaná az új hajtásait.
Szél viszi az erdőnek ruháját,
Le nesztelenül hullatja az lombját.
Kopaszodnak az ágai a fáknak,
Rezes levelei mind alája hullnak.
Szép képei mennének feledésbe,
Mit a természet alkotott az őszbe.
Lekopaszodott szunnyadó faágak,
Nem énekelnek rajta már madarak.
Nincsenek védelmébe lomboknak,
Tollaik nekik széltől borzolódnak.
Magot keresnek, a kalóriát szedik,
Utána éheznek, ha a kánon múlik.
Napok telnek el, élelmet nem lelnek,
Megy az ősz is a téllel cserélnek.
Követi a nyarát, a tél hótakaró alatt,
Fagyos bölcsőjébe jeges tájat ringat.
Tájai az ősznek a mesés nyárnak,
Emlékeinkbe mind vissza járnak.
Hideg téli napban képeik élesek,
Átfázunk mi, ott madarak éheznek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése