Hajónkon milyen jól elvagyunk,
Ha napsütéses ég alatt utazunk.
Még elénk akadályt nem gördít,
Nem szórja ránk egünk villámait.
De mikor már érződik a vihar,
Bizony az feszültséget kavar.
Vannak, kik onnan menekülnek,
Nem kötik őket tovább érdekek.
Mennek ők patkánynak módjára,
Menekülnek át egy másik hajóra.
Mentik irhájukat, viszik jussukat,
Amihez jutottak a szikrázó ég alatt.
Kik maradunk, a hajon mentjük,
Hisz ezen múlik az életünk.
Harcot vívunk, küzdünk a viharral,
Hajót megrázó tenger hullámokkal,
Hol démonok örült harcot vívnak,
Sorsunkra nyomást gyakorolnak.
Keserűség van a hajónk körül,
Azért a szívünk, mégis csak örül.
Látjuk már megint a szikrázó eget,
Mégse temettek hullámok minket.
Ha megtépázva is úszik a hajónk,
Újra a napsütéses ég alatt utazunk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése