Meg érkezett jött az este be ült,
Vele minden elcsendesült.
Őt az álom is elkíséri,
Az a fáradt lelkeket érinti.
Mert az elfárad mindig estére,
Ráfér a pihenés a testünkre.
Az álom azt elringatja,
Szempilláinkra súlyát rakja.
Súlyokat rak a szemünkre,
Rá kényszerít pihenésre.
Minket angyalunkra biz aztán.
Az altatódalt penget hárfán.
Itt marad az állom is mivelünk,
Neki birodalmába mehetünk.
Vendégként fogad ő minket,
Nála az ember akármi lehet.
Mehet át télből örökös nyárba,
Ottan beköltözhet palotába.
Meg nyerhet akár csatát,
Hol démonokkal vívja harcát.
Lehet olyan is, hogy veszít,
A hajnal jön, az ki menekít.
Segít, a bajban védő kezét adja,
Tehetetlenségünket ő átvállalja.
Múlhat így a nyomasztó álmunk,
Tudatosul az nem vitt a lábunk.
Birodalma csábító az álmoknak,
Ott a vigyázó keze angyaloknak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése