Megérintett szele a halálnak,
Átélője lettem a pillanatnak.
Magával vitt a sötétségbe,
A gondtalanság mezejébe.
Hol a gondolatok bénulnak,
Tudat nem válaszol agynak.
Beül oda a közömbösség,
Sűrű sötétjébe az üresség.
Lassan átjönnek a fények,
Megérintenek, ők visznek.
Felemelnek az angyalok,
Rózsaszín égbe szárnyalok.
Aztán majd visszahoznak,
Már a fények nem játszanak.
Visszatérnek a gondolatok,
A tudatba lopóznak azok.
Újra kezd az agy működni,
Nem tud éles képet hozni.
Így kimaradnak mozaikok,
Elkallódott gondolatok.
Elhaltak ők marad az érzés,
Az üres sötétség az érintés.
Vissza térés ide a halálból,
Élve vele emlékezve arról.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése