Tavaszát magával viszi a nyár,
Folynak el, mint folyón az ár.
Mire ocsúdunk, az ősz érkezik,
Fejünk nekünk vele deresedik.
Rakja rá fejünkre az idő derét,
Jelét az életnek múló nyarakét.
Madár jelzi, a végét vándorol,
Minket a múló idő felkarol.
Visz ő minket repülünk vele,
Évszakokba megyünk így bele.
Ránk rakja jelét, azért ravasz,
Érezteti azt, fogy már a tavasz.
Mert csillog ezüstösen hajunk,
Nekünk ez legyen csak bajunk.
Éljünk át így napokat múlót,
Istenünk adjon erőt éltesse a jót.
Élhessünk át múló évszakokat,
Ragadhassa az idő el azokat.
Vihessen, repíthessen ő minket,
Lehessen számolni az éveinket.
Azokat ami, velünk telt elrepült,
Melyekbe olyan sok nap derült.
Rakja ránk az élet ezüst jelét,
Kapjunk mi tőle, adja szeretetét.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése