Mert jöttél engem érintettél,
Hozzám csillagként érkeztél.
Fényed varázsába voltam,
Én terád ott mindig vártam.
Holdas éjjel száguldoztál,
Üstökösként csóvát húztál.
Ragyogtatta az egem fényed,
Vágytam neked érkezésed.
Fogadtalak, mint barátot,
A közelséged az hiányzott.
Mert ott volt a csillagos ég,
Elragadott a végtelenség.
Egyre távolabb kerültél,
Te aztán már nem is jöttél.
Így múlnak el barátságok,
A semmibe vesznek azok.
Találkozunk, ismerkedünk,
Üstökösként száguldozunk.
Elnyel a végtelen minket.
Csak érinteti a fényeinket.
Meg mi azt kérészként éljük,
Olyan, mint az ő életük.
Lesznek, már nem is élnek,
Éppen úgy, mint az érintések.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése